Némi magyarázatot érdemel a blog címe, ugyanis nem egészen passzol a témához.

Amikor regisztráltam, még úgy volt, hogy rönkházat fogok építeni. A telek és az építési engedély is megvolt. Aztán itt meg is torpant a dolog. Nehézségek adódtak a kivitelezővel és főként a banki hitelezéssel. Egyre többször szembesültem azzal, milyen nehéz egyedül, nőként egy ilyen vállalkozást végigvinni, és nekem nem volt senkim aki segített volna.

1 évvel ezelőtt megismerkedtem valakivel, aki komoly változásokat hozott az életemben. Minden téren! Messze voltunk egymástól, ő a fővárosban én pedig az alföld egy távoli részén, 220 km-re a fővárostól. A távolság akadályozta a kapcsolatunk alakulását - legalábbis akkor még azt hittem, ez az oka sokmindennek -, ezért úgy döntöttem közelebb próbálok lakáslehetőséget keresni hozzá.

A döntéshozatalban ő volt a legnagyobb húzóerő, de nem csak miatta határoztam így. 35 évig éltem Budapesten, ott is születtem, majd egy szép napon, besokallva a város nyüzsgésétől, az ott élő emberekből sugárzó negatív energiáktól, az álandó rohanástól és idegeskedéstől, úgy éreztem el kell vonulnom egy kisváros csendes világába. Így is történt. Nem egészen 1 hónap leforgása alatt le is költöztem szüleim szülővárosába. Itt kezdtem el újratervezni az életemet, élveztem a vidék nyugalmát, úgy tűnt akkor "hazaérkeztem". Ahogy telt az idő elkezdtek hiányozni helyek és emberek, akiket otthagytam. A barátaim, a szüleim, a testvérem, a kedvenc helyeim ... Visszafelé kezdett húzni egy láthatatlan zsinór, és a lökést végűl a szerelem adta meg.

Szüleim nagyon örültek ennek a hírnek, édesanyám nem örült, hogy vissza kell térnie szülőhelyére, megváltásként jött neki a bejelentés, hogy Pest közelében fogunk lakni - ugyanis a lakásvásárlás rájuk is épül, együtt fogunk költözni.