Hosszú ideje nem voltam erre, azért sem mert nem nagyon volt semmi fejlemény. Mostanáig.

Megtettem a rendőrségi feljelentést, immáron írásban, ugyanis ez sem olyan egyszerű ám mint gondoltam. Átszeltem a fél országot, dacoltam köddel ... (ja ez nem az, bocs!). Szóval átutaztam a fél országon, hogy a helyi rendőrségem tegyem meg a feljelentést, sajnos nem jártam sikerrel. Nem volt már korán, úgy 3 óra tájban járhatott az idő, amikor egy morcos, egyenruhás hölgy, enyhén bosszús tekintettel beinvitált egy szellősen berendezetzt irodába, hogy adjam elő a gondomat. Tapasztalatom a rendőrséggel most sem nagyon dőlt meg, bármiért is mész oda, úgy érzed te vagy a tettes! Huhhh ... Előadtam mi is történt velem az utóbbi 1,5 év során, majd miután "lelkesen" meghallgatott,  belekukantott az előterjesztett iratokba is. Ezután hosszú csend. Csak az egér kattogását lehetett hallani, egyszer-egyszer súrlódás kíséretében, ahogy rángatta szegény jószágot az asztalon. El sem tudom képzelni mi történhetett a monitoron. Felrémlettek bennem a munkahelyem képei, ahogyan egy egyszerű probléma adminisztrálásához 1,5 óráig kell kattintgatni a gépen, hogy azt minden követelménynek megfelelően rögzíteni tudjam az ellenőrző szerv megelégedésére. Először azt hittem a rendfenntartó szervhez is eljutott ez a fajta könyvelése az eseményeknek, majd egy idő után kicsit gyanússá vált a dolog és azon filóztam pasziánszozik, vagy fekete özvegyet játszik-e. Végül a hölgy felemelte a telefont. Nem hiába, ugyanis a vonal másik végén jelentkezett is valaki. Döbbenten hallgattam a tárcsázás okát:

- Te értessz valamit a számítógéphez?

........

- Nem csinál semmit!

.........

- Gyere nézd már meg, mert addig nem tudok dolgozni.

És letette. Pár percig még üldögéltünk, hallgattuk a csendet. Rendünk éber őre megunva az ücsörgést végül felállt, közölte, hogy a gép elromlott és amíg nem csinálják meg nem tehet értem semmit - biztosan az az egy számítógép volt az egész kapitányságon. Már értem miért hallani mindíg, hogy anyagi gondokkal küszködnek.

Sokatmondóan sóhajtottam, és indultam is kifelé. Mielőtt kiléptem volna az ajtón még megnyugtatásul elmondta, hogy arra számítanom kell, hogy 3 kihallgatás van előttem, majd csak utána tudnak újra elem foglalkozni. HIrtelen lepergett a napom fennmaradó része. Összekuporodva ülök a kényelmetlen széken, kezemmel támasztva a fejem... a sötétség már leszállt ... kedvesemmel egymást támasztjuk, le ne essünk alvás közben ...

Megráztam magam, ehhez nem volt sok kedvem, ráadásul még haza is kellett jutnom úgy 220 kilóméternyire az intézménytől. Udvariasan megkérdeztem hát van-e más módja a feljelentés megtételének, esetleg elindíthatom-e máshonnan, mert nem a szomszéd utcából szaladtam át.

Lehet ezzel kezdett volna kezdeni a dolgot, mert kedvesség és együttérzés suhant át az arcán és már-már majdnem kedvesen ecsetelte a lehetőségeket.

Megfogadtam és ajánlott levélben feladtam a feljelentésemet, csatolva minden mellékletét az ügynek. Végre beindult valami ezzel kapcsolatban is. A változatosság kedvéért most várunk.